Megőrjít ez a csend, a pohár már itt van előttem
Börtönbe zártam magamat, ami van egyszerűen csend
Elfértem a többiek között, senkit nem érdekelt az életem
ők ezt diszkréciónak hívják, meg tapintatnak, én közönynek.

Nem akartam undok lenni, provokálni de muszáj volt
A közönynél még az is jobb, ha valaki beléd rúg
Ha megsértettelek azért tettem, hogy utána hozzám gyere
"Figyelj, miért tetted, nem jól van ez így, beszéljük ezt meg!"

De nem jöttél hozzám, büszke vagy, marad a csend.
Nem érdekellek, neked az ilyen semmire sem kell
Egyedül a négy fal között, kívül tisztaság és rend
Belül szétomlott tűzfalak és a romok felett csend.

Mivel érdemeltem én ezt ki, kérdezem? Más vagyok mint a többi
nem vagyok egészséges, csillogó, izgi?
Tudom, tűrjem a sorsom, nyugodjak bele abba, amit a sors adott
A pohár segít, hogy felolvadjon, a lelkem csontig fagyott

Mennem kell, tenni valakiért valami jót amíg tehetem
Még élek, ez még nem a pokol, de ha így folytatom, ez lesz
Még van aki örül nekem, még megtörhet a csend
Eldobom a poharat, vége, mára bőven elég lesz