Minden kórterem sötét, csak a vészkijáratokat jelző zöld fények világítanak, egyik hordágyra feltesznek, a másikról levesznek, egyik liftből kitolnak, a másikba betolnak, nem tudod hol vagy, fogalmad sincs hányadik emeleten, az óriási épületkomplexum melyik részében, hol jöttél be, hol van a kijárat. Fojtott, suttogó hangok hallatszanak ki a kórtermekből, már ahol egyáltalán ébren vannak. A személyzet is suttogó hangon beszél.

Tiszta Robin Cook regény.

Hirtelen, mint fény az alagút végén vakítóan világos lesz, a műtőben mindenki maszkot visel, diszkózene szól, fejed felett kivetítők, számokkal. Biztos van üvegfal is, mögötte csinos orvostanhallgató lányokkal, akik figyelik, hogyan műtenek meg téged.

Tiszta Dr. House

Meztelenül fekszel, rohadt hideg van. Maszkot tesznek rád, belélegzed a tiszta oxigént, ereidbe altatót nyomnak. Megszólít a halál nyomokban, egy furcsa álom. De itt és most még felkelsz belőle.

Először sötét volt, utána világos, utána megint sötét, de végül felkel a nap.

Köszönd meg! Légy hálás.